Felemás évet zárnak a káposztaféléket termelő magyar gazdálkodók. Míg az év első fele jól alakult az ágazat számára, az utóbbi időszakban mind a kereslet, mind pedig a csökkenő árak megnehezítették életüket. Hazánk kiemelkedően fontos szabadföldi kultúrái, az élettani szempontból rendkívül fontos káposzta-félék termelőinek a tudatos, hazai terméket kereső fogyasztás a kiút az erős import ellenében.Tóth Pál békési termelő a káposztaföldön Úgy tűnik, megállt a magyar káposztafélék termőterületének évek óta tartó csökkenése, most nagyjából 6 ezer hektáron folyik fejeskáposzta, kelkáposzta, brokkoli és karfiol termesztése, hangzott el a Syngenta hagyományos szakmai rendezvényén, amelyet ezúttal is Ócsán rendeztek, amely a hazai termelés központjában van.
Mint megtudtuk: az utóbbi évtizedekben átalakultak a termőterületek. A főváros környéki – Ócsa, Alsónémedi és Bugyi településekkel fémjelzett – terület vált jelentőssé, főképp a frisspiaci ellátás tekintetében. Itt termelik meg a fejes-, kel-, vöröskáposzta, karfiol és brokkoli egyharmadát. Vecsésről szinte teljesen eltűnt a termelés, csak a feldolgozás, a savanyítás maradt. A szabolcsi, nyírségi termőtáj is jelentős, a savanyítási káposzta je-lentős részét ott termelik meg, és a karfioltermelők is kitartanak.
A Jászságból szintén jelentős mennyiségű, főleg savanyítási káposzta kerül ki. A korai káposztafélék termelésében Csongrád megye, Szentes térsége a meghatározó, Kecskemét környéke pedig a kelkáposzta termelésben jelentős terület. A friss káposztaféléket a piacokon és áruházláncokban értékesítik, de a savanyítóipar is komoly mennyiséget dolgoz fel. A konzerv és hűtőipar teljesen leállt a magyar karfiol és brokkoli feldolgozásával, erre ma már senki nem építhet termelést.

Share on Google+Tweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Facebook