A kalászos gabonáknak van egy fontos betegségük, amely ellen gyakran még a szélsőségesen extenzív termesztést folytató gazdák sem spórolják el a növényvédő szeres kezelést. Ez a fuzáriózis, amely súlyos minőségi és/vagy mennyiségi kártételt képes okozni.

A Fusarium fajok a természetben szinte mindenütt jelenlevő nekrotróf, vagy szaprofág szervezetek. Fontos szerepük van a szén körforgásában, a szerves anyagok pl. tarlómaradványok lebontásában. Ugyanakkor egy részük képes a még élő növényi kultúrákat megtámadni és azokon helyi elhalásokat előidézni. Ezeken az elhalt részeken tud tovább szaporodni a kórokozó. A még élő növényi szövetek elpusztításához más egyebek mellett a Fusarium fajok többsége különböző toxinokat is termel. Ezek a gomba toxinok, mint pl. a zearalenon, nivalenol, dezoxinivalenol, stb. melegvérűekre erőteljesen mérgezőek. Sokszor a rendkívül nagy akut toxicitás mellett a toxinoknak a szaporodásbiológiára gyakorolt hatása is nagyon erős és nem éppen pozitív jellegű.

Nyilvánvalóan a közegészségügy sehol sem engedheti meg, hogy ilyen mérgekkel szennyezett élelmiszer akár emberi, akár állat általi elfogyasztás céljával kereskedelmi forgalomba kerüljön. Ez a mi esetünkben az EU által kötelezően előírt dezoxinivalenol (köz-ismertebb néven: DON) határérték formájában ölt testet, amely a 856/2005/EK rendelet értelmében a gabonafélékre 1, 25 mg/kg DON, 0,1 mg/hg zearalenon értéket határoz meg olyan határérték gyanánt, amely felett a gabona kereskedelmi forgalomba nem hozható. Ez az érték a durum búza esetében 1,25 helyett 1, 75 mg/kg.

tovább

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedIn