Régi idők üde színfoltjai a szódások

Budapest, 1947. június 10. Szódavizet szállító lovaskocsi halad el a forgalmat irányító rendõr mellett a Dohány utca és a Nagykörút keresztezõdésében. MAFIRT: Rév Miklós

A szódát 2013 óta hungarikumként ünnepeljük. A szénsavas vizet Jedlik-találmánynak ismerjük, ugyanakkor a nemzetközi tudományos oldalakra kattintva egy angol papot említenek feltalálóként: Joseph Priestley az első, aki a széndioxidot vízzel elegyített 1767-ben.

Jedlik Ányos 1826-ban ért el újszerű eredményei is tagadhatatlanok, amikor a távolról szállított balatonfüredi ásványvizet szerette volna egy friss, mesterséges szénsavas vízzel helyettesíteni. A tényekből fakadóan tehát nem ő a felfedező, de ő tette lehetővé a szóda olcsó, nagyüzemi előállítását, megoldva a felmerülő problémákat, egyebek között a gáz minél jobb elnyeletését. Az első szikvízgyártó üzemet is ő hozta létre 1841-ben Pest-Budán.
A polgárosodó társadalom éttermeiben, kocsmáiban, cukrászataiban hamarosan elterjedt a szódavíz, amit a 19. században üvegben árultak. A 20. század elején jelentek meg a fém szifonok, ma műanyag flakonokban gyártják a többnyire családi vállalkozásként működő kisüzemek.

A szóda történetével szorosan összefügg annak házhoz történő szállítása, amit az első időkben lovaskocsival – néhány faluban szamár vontatta kocsival – vittek a fogyasztókhoz. Még az 1970-es években is használtak lovaskocsit a szódások, de ekkor már autókkal is szállították a szegények üdítőjének nevezett italt.

Forrás: sokszinuvidek.24.hu