Mi a lengyel agrárium sikerességének a titka?

Hogy állnak most?

Lengyelország mezőgazdasága az utóbbi 25–30 évben óriási változásokon ment keresztül, lehetővé téve „visegrádi szövetségesünknek”, hogy Európa meghatározó élelmiszer előállító és feldolgozó központjává nőhesse ki magát.

2016-ban Lengyelország 24 milliárd eurót meghaladó értékben exportált mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket, külkereskedelmi mérlegtöbblete pedig a meghaladja a 7 milliárd eurót. Így Lengyelország az EU nyolcadik legnagyobb élelmiszer exportőrévé vált, míg 2004-ben még csak a tizenegyedik helyet foglalta el a rangsorban.

Ráadásul a lengyel export értéke a legutóbbi 12 évben mintegy megháromszorozódott, ami európai viszonylatban is példátlan. Mára Lengyelország baromfihúsból, almából, áfonyából és gombából a világ legnagyobb exportőrei közé emelkedett, de dinamikusan növekszik exportja marhahúsból, tejtermékekből, valamint reexportja teából, kávéból és fűszerekből.


Mit tudunk ebből hasznosítani?

Mezőgazdasági területben értelemszerűen nem versenyezhetünk Lengyelországgal, amely Európa kilencedik legnagyobb, 312.687 négyzetkilométeres országa, nagy részén szántóföldekkel. Sokkal lényegesebb, hogy ellentétben a magyar gyakorlattal, Lengyelországban a gazdálkodók felismerték, hogy a szövetkezeti típusú gazdálkodás révén komoly gazdasági előnyökre tehetnek szert. A gazdák együttesen, a „kollektív hatás” révén erősítik tárgyalási- és alkupozícióikat, továbbá jobb esély van a homogén és nagy mennyiségű árualap előállítására, amivel már sokkal inkább részt tudnánk venni a globális ellátási láncokban.

Az hogy a magyar gazdákkal ellentétben a lengyelek nem ódzkodnak a szövetkezeti jellegű együttműködéstől, a közös beruházásoktól, egyik oka az lehet, hogy a lengyel mezőgazdaság a kommunista érában többé-kevésbé sikeresen ellen tudott állni az erőszakos kollektivizálásnak, így a gazdaságok többsége magánkézben maradt.

Köszönhetően az Európai Unió és a mindenkori lengyel kormányok támogatásainak, mára a lengyel mezőgazdasági ágazat kontinensünk egyik leginnovatívabbja, és nagyobb számú fiatal gazdálkodóval büszkélkedhet, mint bármely más uniós tagállam. Az ország gazdálkodóinak csaknem 15 százaléka 35 évesnél fiatalabb, szemben a tagállamok 7,5 százalékos arányával, ugyanakkor lengyel gazdák körülbelül 8,5 százaléka idősebb 64 évesnél, míg az EU átlag eléri 30 százalékot.

A 2014-2020 pénzügyi periódusban a támogatások elköltésében változatlanul a struktúraváltásra koncentrálnak. Ez annyit jelent, hogy a támogatásokat konzekvensen a közepes méretű agrárvállalkozások modernizációjára fordítják, hogy később ezek a cégek képezzék a lengyel mezőgazdaság gerincét. A fókusz tehát lekerült a kis- és mikrovállalkozásokról, az így felmerülő foglalkoztatási kérdésekre pedig próbálnak a mezőgazdaságon belüli és kívüli megoldásokat találni. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországban sem jellemző mostanában a munkaerőfelesleg a mezőgazdaságban.

A kertészetben Lengyelország a Debets Schalke adatai szerint 7500 hektár üvegházi területtel rendelkezik, míg Magyarország mindössze 130-150 hektárral, jelentősen elmaradva a piaci igényektől és az itteni termelési potenciáltól is. Ennek egyik oka, hogy amíg Magyarországon a kertészet a legkevésbé támogatott ágazatok közé tartozik, Lengyelországban az állam sokkal nagyobb szerepet vállalt a fejlesztések érdekében. Kedvezményes hitelprogramokkal támogatták a kertészeti ágazat fejlődését, illetve a szövetkezetek fejlesztése is nagy hangsúlyt kapott. Bár a belső piacuk erős, elsősorban exportra alapozott stratégiát folytattak, eleinte az EU, később az orosz piacra fókuszálva.

Nem megkerülhető a növényházak fűtésének kérdését sem. A termálvízről utolérhetetlen versenyelőnyként hallhatunk Magyarországon, de úgy tűnik, mégsem az. Egyrészt nem kifogyhatatlan, ezért a vízbázis védelme érdekében használatát szabályozni kell, másrészt a meglévő termál kutak kapacitása sok esetben nem elegendő a globális versenyben hatékony üzemméretű, 10-20 hektáros vagy nagyobb farmok kiszolgálásához.

Itt is felmerül persze az állami támogatás kérdése. Míg a hazai termelők a termál kutakat gyakorta saját forrásból vagy banki kölcsönből alakítják ki, addig európai versenytársaink közül sokan jelentős mértékű adókedvezményt kapnak, és bizony a szén- vagy gázfűtésű létesítményektől sem riadnak el.

Akad még tartalék

Bár Lengyelország messze jutott, bőven akad még tartalék a következő évekre, évtizedekre. Szakértői és tanácsadói vélemények szerint Lengyelország 2025-re akár Európa legjelentősebb élelmiszertermelője és feldolgozója lehet, amivel Franciaország és Németország mellett a Közös Agrárpolitika motorjává léphetnek elő.

A fiatal gazdálkodók magas aránya megfelelő feltételeket teremt a gazdaságok korszerűsítésére és bővítésére. Lengyelországban vonzó a szakma, így az ágazatnak nem kell aggódnia az utánpótlás miatt.

A további fejlődés tartaléka egyrészt a még mindig elaprózott, de koncentrálódó birtokszerkezet. A Lengyel Statisztikai Hivatal adatai szerint az országban körülbelül 1,5 millió, 9 hektárnál kisebb területtel rendelkező családi gazdaság található, amelyek nagy része komoly versenyképességi problémákkal küzd. Az átlagos birtokméret Lengyelországban 10 hektár körül mozog, szemben a német- és franciaországi 50 hektárral, illetve az Egyesült Királyság 90 hektárjával, és hasonló összehasonlításokat tehetünk az állattenyésztési ágazatokban is.

A lengyel mezőgazdaság és élelmiszeripar még mindig nagyrészt alacsony hozzáadott értékű termékeket állít elő, de fejlődési iránya helyes, és az értéknövelt élelmiszertermelés már gyorsabban nő, mint a termelés teljes volumene.

A fent említett beruházásoknak köszönhetően a lengyel élelmiszeripar korszerű gyártósorokkal rendelkezik, amelyek nem egyszer az EU legmodernebbjei közé tartoznak. Különösen a tej- és a húsiparra, a fagyasztott élelmiszerek és italok előállítására jellemző ez a modern gyártó infrastruktúra.

Forrás. Agrárszektor / EMVA