Új marhafajtát tenyésztettek ki a Hortobágyon

A Hortobágyi Nemzeti Park egy 2400 hektáros területén a lovak mellett tulkok is legelnek. A rájuk sokak által használt őstulok elnevezés ugyanakkor megtévesztő, mert a faj a XVII. században kihalt, írja riportjában a Hajdú-bihari Napló.

Az állat őse volt az összes szarvasmarhának, így az elmúlt száz évben különböző fajtákból próbálják rekonstruálni. A lap felidézi, az 1920-as években két német állatkert-igazgató, a Heck-fivérek kezdtek azzal kísérletezni, hogy „visszahozzák”: primitívebb fajtákat kerestek, mik genetikailag kevésbé térnek el az őstuloktól.

A testvérek többek közt skót hegyi marhát, magyar szürke marhát, korzikai marhát és spanyol viador marhát használtak.

A rekonstruált őstulok tenyésztése ezzel kezdetét vette, s a fajt sokáig Heck-marhának hívták, de ez a név feledésbe merült, nyilatkozott Kerekes Viola, a pentezugi rezervátum vezetője.

A hortobágyi tulok kitenyésztése során a honi szakértők további vonalakat vittek be a Heck-marhába, közülük legjelentősebb a spanyol sayaguesa marhafajta, ami egy nagy igavonó állat.

Kerekes Viola arról is beszámolt, hogy küllemre szelektálnak. Az őstulok szarva előrefelé és kissé befele állt, ennek utánzásában a sayaguesa a legjobb

Az elmúlt 1-2 évben szinte csak szép, megfelelő küllemű üszőket állítottak tenyésztésbe, a csúnyákat már ­leselejtezték. De nem dőlhetnek ­hátra: bár a szín egységes, rendben van, a szarv nagyságán és alakján még dolgozni kell. Az állomány egyedei körülbelül szürke marha nagyságúak, de maga az őstulok annál nagyobb volt, tehát próbálják a nagyobbakat szaporítani, magyarázta Kerekes Viola.

Mint mondta, a bikák el vannak foglalva a tehenekkel, a tehenek a borjaikkal. A tinókkal (ivartalanított hímekkel) van a legtöbb baj, mert ők unatkoznak, ez pedig veszélyt rejt magában, mert ha elindulnak az ember felé, méretükből adódóan ijesztőek tudnak lenni.

A tulkok a lovaknál sokkal félősebbek, szeretnek nagy csapatban mozogni, és amikor elkezd az ember felé futni 40 állat, az elég ijesztő.

A rekonstruált őstuloknak főként bölcsőjében, Németországban vannak tenyésztői gazdáknál, természetvédelmi területeken. Ugyanarra használják ezt a jószágot, mint a Hortobágyon: területkezelésre.

Forrás: Hajdú-bihari Napló / Sokszínű Vidék

Fotó: Hortobágyi Nemzeti Park