Tévhit, hogy a juh igénytelen

A hirtelen beköszöntött nyárias időjárás miatt a fű is jobban zöldül, mint általában más esztendőkben, s a kaszálás és bálázás ára nem egy helyen az országban 10-20 százalékkal is emelkedett a tavalyihoz képest: sokan úgy gondolkodnak, hogy gazdaságosabb földterületeiket legeltetéssel hasznosítani, így juhot vásárolnak.

Sajnos hazánkban még mindig gyakran vélekednek úgy, hogy a juh igénytelen állat, ami jól bírja a megpróbáltatásokat, mint a kemény telet, forró nyarat és az ínséges takarmányozást. Akik így gondolkodnak, azoknál a juhtartás általában hamar befejeződik: az állatok megbetegszenek vagy elhullnak.
A juh igénytelenségének „legendája” és az ezzel összefüggő tévhitek valószínűleg onnan erednek, hogy hajdanán az apró füvű legelőkön hasznosították őket, ahol más állatfaj már nem talált takarmányt. Ne feledjük, hogy abban az időben még elsősorban a szívós, a mostoha körülményeket jól bíró rackák voltak döntő többségben elterjedve.

Azokat a juhokat, melyektől jelentősebb mennyiségű húst, gyapjút vagy éppen tejet szeretnénk nyerni, megfelelően kell táplálni, azaz az értékes anyagok előállításához szükséges táplálóanyagokat biztosítani szükséges számukra. Ez a mindennapok gyakorlatában jó minőségű legelőfüvet, penészmentes szénát, takarmányszalmát és különféle gumós takarmányokat jelent.

Ezek mennyiségének és minőségének figyelembevételével legalább a vemhesség negyedik hónapjától kezdve az anyáknak 20-50 dkg abraktakarmányt kell biztosítani, ami lehetőleg búza, kukorica, borsó és zabdara keverékét jelentse. Amennyiben nem kapják meg a szükséges takarmányt, úgy az anyák saját szervezetük leépülése által építik vemhüket, melynek eredménye a gyenge bárány, a kevés tej és a leromlott egészségi állapot.
A vemhesség utolsó szakasza különösen megerőlteti az anyajuh szervezetét, ilyenkor kell a legjobb takarmányt biztosítani számukra. Emiatt figyeljünk arra, hogy az első kaszálásból származó szénát – az anyaszénát – ne a telelés kezdetekor, hanem közvetlenül a bárányáldás előtti periódusban etessük fel.

Forrás: Kistermelők Lapja / www.magyarmezogazdasag.hu